Függőségem: az utazás

Villámlátogatás Bangkokban

Avagy hogy kapjunk egy kompakt Bangkok-élményt másfél nap alatt?

2017. március 12. - wanderlust13

Ahogy ígértem, ebben a posztban leírom (és galériákkal illusztrálom, kattintsátok őket bátran végig), hogy hogyan lehet Bangkokból a legtöbbet kihozni, amikor az embernek csak limitált idő (esetünkben nem egész 2 nap) áll rendelkezésére. 

Münchenből itteni idő szerint február 12-én vasárnap du. 2-kor indultunk el. Dubaiban kb. 2 és fél óránk volt átszállni, szépen kikerestük a táblán a bangkoki járatot, megjegyeztük melyik kaputól indul, aztán komótosan megkajáltunk, szépen lassan odasétáltunk boarding időre a kapunkhoz, ahol pedig kiderült, hogy ez márpedig nem a mi gépünk, mert egyszerre több járat is indul ugyanakkor Bangkokba. Arról persze nem tudtak felvilágosítást mondani, hogy hányas kapu kell nekünk, szóval  elindult a rohanás a dubai-i reptéren keresztül. Minden departure-ös táblánál próbáltunk okosabbak lenni, hogy mégis melyik kapu, de az istennek nem láttuk a másik bangkoki járatot. Mint kiderült azért nem, mert a mi járatunk Hong Kongba ment tulajdonképpen, csak megállt útközben Bangkokban is. Lehet, hogy velünk van a  baj, de eszünkbe sem jutott elég sokáig, hogy a járatszámot és ne a desztinációt nézzük a táblán, és erről a végén minősíthetetlen stílusban ki is oktatott minket a boarding kapunál az Emirates-es kisfiú, hogy ez márpedig "common sense", de ne izguljunk, még 60 ember nincs meg és mindjárt zár a kapu, de mi már legalább beszállhatunk. Köszi. :D 

Bangkokba rendben megérkeztünk ottani idő szerint 13-án délben, aztán ezer évig kellett sorba állni az útlevélkezelésnél, mindenkiről fotót csináltak, megkérdezték meddig maradunk, hova megyünk innen, és le kellett adni a repülőn már kitöltött formanyomtatványt az adatainkkal, a thaiföldi szállás címével, stb. (ennek van egy másik oldala is, amit az ország elhagyása előtt kell kitölteni, ezt ne felejtsétek el megtenni, különben visszazavarnak a sor végére, persze velem megtörtént :D).

A reptérről nem taxival mentünk a szállodába, hanem vonattal (sky trainnel), hogy kipróbáljuk a tömegközlekedést is. Mindegyik vonalra külön kellett jegyet venni, az első vonat 90 thai bathba (~750 Ft) került per fő, amire pedig átszálltunk az 47 THB (~390 Ft) volt. Egyébként teljesen szuper, modern, tiszta vonatok voltak, nem egy hármas metró szint...:)

A szállodánk, a The Grand Sathorn, nagyon jó választásnak bizonyult: közlekedésileg szuper helyen található, hatalmas, tágas szobánk volt, a fürdő is teljesen jól nézett ki (az egyetlen baj az volt vele, hogy nem volt melegvíz, de hát 35 fokban az ilyet talán túléli az ember), kényelmesek voltak az ágyak és a párnák, nagyon kedves volt a személyzet, csodás volt a medence a tetőn pazar panorámával, és a reggeli is finom volt. A "medencénkből" élvezhető pazar panoráma többek között a Másnaposok/Hangover 2-ben felbukkanó Sky Bar-ra is kiterjedt, természetesen be is lőttük ezt első esti programnak, hiszen 5 perc sétára volt tőlünk. Az eredeti terv naplemente nézés volt, de elmedencéztük (és Chang söröztük) az időt, és így már sötétben értünk csak oda. 

A Sky Bar a világ egyik legmagasabban lévő rooftop bárja, eléggé puccos, szóval mi is kicsíptük magunkat a nagy alkalomhoz, nehogy ne engedjenek be. Belépő nincs, de a panorámát nyilván meg kell fizetni ételek/italok formájában. Müncheni lakosként mondjuk nem vágott földhöz a gintonic ára, de thai viszonylatban valóban elég húzós, a két GT-ért kb. 1000 THB-t (~8300 Ft) fizettünk szervizdíjjal együtt. Mi azt mondtuk mindketten, hogy megérte a hely ezt a pénzt, valóban zseniálisan megcsinálták, és a kilátás onnan fentről több, mint elképesztő volt. 

Mivel nekem a jetlag kicsit beütött és nagyon fájt a fejem, így relatíve korán nyugovóra tértünk, de ezzel együtt a további jetlaget sikerült is elkerülni, mert átaludtunk 8 órát és reggel ottani idő szerint fel tudtunk kelni korán, megreggeliztünk, aztán nyakunkba vettük a várost, hiszen csak ez az egy egész napunk volt városnézésre. A szállodánk nagyon közel volt a folyóhoz, így úgy döntöttünk, hogy hajóval megyünk el a királyi palotáig. Fejenként 100 THB-ba (~828 Ft) került a jegy, és kb. 12-15 perc alatt oda is repített minket a picit velencei gondola formára hajazó, de motorral működő lélekvesztő. Nem gondolom, hogy a ránk adott mentőmellénynek hasznát vettük volna adott esetben, de szerencsére nem került sor arra, hogy ezt kipróbáljuk. :)) A legnagyobb félelmem az volt - mivel folyamatosan verte fel a vizet a hajó -, hogy belemegy a számba és mindenféle gusztustalan fertőzéseket kapok el ettől a tisztának semmiképpen sem mondható víztől, szóval a tele szájjal vigyorgást elég hamar abbahagytam. :)) De végülis biztonságban megérkeztünk, és kezdődhetett a szerencsére relatíve egymás közelében elhelyezkedő turisztikai attrakciók bejárása

A legfontosabb bangkoki látnivalók

Az első állomásunk a Nagy/Királyi Palota volt, ami egyébként nem a thai király lakóhelye, csak hivatalos alkalmakkor használják. Az épületegyüttes hatalmas területen fekszik, a meglátogatására szánjatok kb. 2-3 órát legalább. Lenyűgöző épületek, rengeteg arany, csodaszép mozaikok és színes cserepek jellemzik, és természetesen óriási tömegek keresik fel minden nap. Itt található Wat Phra Kreo, a Smaragd Buddha temploma is. A nagy Palotába a belépő 500 THB (~4150 Ft), kártyával nem lehet fizetni, szóval mindenképp úgy készüljetek, hogy legyen Nálatok elég készpénz, nehogy elzavarjanak az ATM-hez, és aztán kezdhessétek a sorbaállást elölről (igen, mindig megszívom :D). Ami még fontos, hogy a vállatok és a térdetek legyen mindenképp elfedve! Csajok, nem, nem elég egy sálat a vállatokra borítani, én is naivan azt gondoltam, hogy az úgy majd jó lesz, de van egy bácsi a bejáratnál, aki egy mikrofonnal a kezében mászkál fel-le, és mindenkire rászól, aki nem megfelelően van felöltözve, és elzavar az ingbérlős helyre, ahol felvehettek egy roppant divatos és jó illatú (NEM) inget, amibe előtte már legalább 3 másik ember izzadt órákon keresztül (láttam, ahogy az "én" ingemet is azonnal adták rá másra, amint visszavittem, FÚJ). Nem lehet belépni a manapság oly divatos szakadt farmerben sem: "lady you cannot enter, your jeans are broken" :D. Kedvencem ez a pasi amúgy, zseniális ahogy mászkál fel-le mint egy inkvizítor és megállás nélkül, teljesen monotonan, mint egy robot, magyaráz bele a kis mikrofonjába. A fedett térd problematikára kiváló megoldást kínálnak egyébként a gyakorlatilag minden húsz méteren kapható buggyos elefántos gatyák, amiket 100 THB-ért dobálnak utánad a szivárvány minden színében.

A palota után elmentünk tuktukkal megnézni a Fekete Buddha szobrát, és a Wat Saket-et (más néven Golden Mount, vagyis Aranyhegy), az utóbbiba 20 THB (~166 Ft) volt csupán a belépő. Ebben a templomban főleg buddha-relikviákat őriznek és gyönyörűszép kilátás nyílik fentről a városra. 

Ezután a kis kitérő után visszamentünk a palota környékére, ettünk egy igazi padthait és mango sticky rice-t (függő vagyok, kilóra meg lehet ezekkel engem venni), aztán irányba vettük a Wat Pho-t, azaz a Fekvő Buddha templomát. Nekem ez a személyes kedvenc turisztikai attrakcióm Bangkokban, imádom a sztupákat, a mozaikokat, és a giganagy, arany fekvő buddhát. Ennek a templomnak a területén aktívan működik egy masszázs iskola és egy buddhista kolostor is. A belépő 100 THB és egy kis flakon hideg ivóvizet is kap az ember. Amikor 3 éve itt voltam, akkor naplemente környékén voltunk ebben a templomban, és elképesztő fények voltak, de természetesen nappali fényben is csodálatos. 

Ezután átkompoztunk 9 THB-ért (~75 Ft) a folyó túloldalán lévő Wat Arun-hoz, a Hajnal templomához (belépő 50 THB = ~414 Ft), amit most épp renoválnak, így sajnos nem lehetett felmenni a központi torony erkélyére, pedig onnan biztos, hogy elképesztően szép a kilátás. Nem is töltöttünk itt nagyon sok időt, meg már amúgy is legalább 25 km benne volt a lábunkban eddigre és állni alig bírtunk, szóval visszakompoztunk a másik oldalra és elsétáltunk Khao San Road-hoz, hogy valaki adjon végre egy jó hideg sört, meg valami finom kaját. :)

A Khao San Road a hátizsákos (a mi esetünkben bőröndös) turisták gyűjtőhelye tulajdonképpen, egymást érik a bárok, dizsik, éttermek, szuveníresek, hostelek, olcsóbb hotelek. Napközben nem olyan durván zsúfolt, de este gyakorlatilag egy gombostűt nem lehet leejteni, bömböl a zene mindenhol és minden megtelik élettel. Nekünk is jólesett egy kis éjszakai élet, bár sokáig nem duhajkodtunk, mert másnap reggel korán mentünk már ki a reptérre, és én repültem már másnaposan, nem vicces dolog az. :)) 

Mi nem mertük kipróbálni az utcai kaját, se a gyümölcsöket, pedig nagyon guszta volt minden (kivéve a grillezett skorpiót meg mindenféle bogarakat), és nagyon meginogtunk nagyon sokszor, de úgy voltunk vele, hogy elég zsúfolt programunk van a nyaralásra, és ebbe nem fér bele akár 1 nap kiesés sem bármiféle gyomorbántalmak miatt. Van olyan ismerősöm, akihez a bangkoki túra után még fél év múlva is járt az ÁNTSZ, és ezt én nagyon szerettem volna elkerülni. :) Szóval mi éttermekben kajáltunk, ami nyilván drágább is, mintha a street food árusoktól venné az ember az ebédjét/vacsiját, de azért közelről sem voltak müncheni árak ezeken a helyeken sem. Mi mertünk jeget kérni az italunkba mindenhol, bíztunk benne, hogy valóban ivóvízből készítik, ami egyébként meglepően sok étlapon fel volt tüntetve, és nem is voltak problémáink. A thai sörök meglepően jók, nekem a Chang a kedvencem, de a Singha és a Tiger is finom. Az ételek meg persze zseniálisak, nagy rajongója vagyok a thai konyhának.

Nos hát ennyi fért bele a 2 napba ebben a csodálatos, megfoghatatlan, furcsa, nyüzsgő, koszos, büdös, de mégis lenyűgöző városban. Remélem, hogy hoz még erre az utam, és mivel a turisztikai attrakciók nagy része pipa, így több időm lesz felfedezni és kiélvezni az igazi Bangkokot is. 

A következő állomás: Angkor Wat <3 

A bejegyzés trackback címe:

https://eszterstravels.blog.hu/api/trackback/id/tr9712314051

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

mamlasz12 2017.03.13. 22:56:10

"Mi mertünk jeget kérni az italunkba mindenhol, bíztunk benne, hogy valóban ivóvízből készítik..."
Mert amúgy mi az alternatíva?

Volt valamilyen kulturális különbség amire fel kellett készülnötök túristaként? Nem tudom jobban megfogalmazni a kérdést, de kb. az arab országbeli különbségek jutottak eszembe...

wanderlust13 2017.03.14. 10:20:43

@mamlasz12: Az alternativa a csapviz, ami pedig nem ihato, sot fogmosasra is -jobb a bekesseg alapon- abszolut az asvanyviz ajanlott.

A kulturalis kulobsegekkel kapcsolatban nem kell semmi olyan drasztikusra gondolni, mint az arab orszagokban, de persze teljesen mashogy elnek ok, mint mi itt a nyugati vilagban. Nekik amugy szerintem ez a rohano, felszines, szemelytelen, penzhajhasz vilag sokkal nagyobb kulturalis sokk, mint nekunk az ovek.