Mivel lassan aktuális lesz a sörfesztivál téma, hiszen szeptember 22-én indul a buli, kérlek engedjetek meg egy kis kitérőt a Kuba-sztori folytatása előtt, és hadd kalauzoljalak el Benneteket az Oktoberfestre, a világ leghíresebb sörfesztiváljára, mely minden évben látogatók millióit vonzza a bajor fővárosba. Az Oktoberfest az egy olyan fogalom, amiről szerintem mindenkinek rögtön beugrik valami asszociáció: legtöbbször a "Lederhose" (a férfiak által viselt bőr kantáros nadrág), az óriási korsó sörök, az állig felpolcolt női mellek, a sramli zene, és hogy ez valószínűleg a világ legnagyobb tivornyája. Ez mind igaz is, de az Oktoberfest egyébként annyival több egy random sörsátras bulinál, ami után nagyon csúnya lesz a másnap. Az Oktoberfestnek hosszú, érdekes története, gyönyörű tradíciói vannak, és a legszebb az üzenet, amit közvetíteni hivatott, és ami felett a legtöbben átsiklanak, és nem is akarják meglátni. És hogy mi is ez az üzenet? Olvassatok tovább, és kiderül. :)

Az Oktoberfest története

Az egész tulajdonképpen egy esküvői bulinak indult 1810-ben, amikoris október 12-én a későbbi I. Lajos király összekötötte az életét Terézia Sarolta szász hercegnővel, és egy 5 napos buli keretein belül bevonták az alattvalóikat is az ünneplésbe. Ez a buli annyira jól sikerült, hogy a rákövetkező évben is megrendezték, aztán ez szépen lassan hagyománnyá vált, és évről évre egyre többen látogattak el Münchenbe, egy idő után már külföldről is. 1810 óta csak 24 évben nem rendezték meg a fesztivált, vagy háború, vagy valamilyen járvány miatt. 

Mivel Lajos óriási rajongója volt az ókori olimpiai játékoknak, az első években még különféle sportok (főleg a lóversenyek) álltak a rendezvény középpontjában. A 19. század végére azonban ezek lassan eltűntek, és a fesztivál kezdte felölteni a mai formáját. 

A rendezvény 100. évfordulóján már 1.2 millió liter sört adtak el, és már akkor is volt olyan sátor, aminek a befogadóképessége elérte a 10ezer főt. (Ez a Bräurosl sátor volt, ami egyébként napjainkban is "él és virul", én is mulattam már benne nem egyszer.)

1950 óta minden egyes évben ugyanazzal a rituáléval indul az Oktoberfest: az aktuális polgármester csapolja meg az első hordó sört a Schottenhammel sátorban, elhangzik a legendás "O'zapft is" kiáltás tőle, ami annyit tesz nagyjából, hogy "megcsapolva", mindenkinek békés Oktoberfestet kíván és átnyújtja az első korsó sört a miniszterelnöknek. Csak ezután indulhat a söreladás és a buli a többi sátorban is. 

Oktoberfest napjainkban

 Manapság már minden évben 5-6 millió vendéget vonz az Oktoberfest, 2017-ben 6,2 milliót például, és tavaly összesen 7 és fél millió korsó sör fogyott el a fesztivál 18 napja alatt. Az előző évben 1 "Mass", azaz 1 literes korsó sör 10,90 Euroba került, és mivel minden évben drágul valamennyivel, idén gondolom már 11 felett lesz az ára. 

16 nagyobb, és 21 kisebb sörsátor szokott lenni, összesen 119 ezer ülőhellyel. A legnagyobb sátor a "Hofbräu Festzelt", ahol akár 11 ezren is le tudnak ülni, és ez az egyetlen sörsátor, ahol hivatalos állóhelyek is vannak, ahol további körülbelül ezer ember fér el.

Minden évben körülbelül 13 ezer ember dolgozik az Oktoberfesten, természetesen tradicionális bajor népviseletbe öltözve. A pincérek munkája talán a legmegterhelőbb, bár a szakácsokat sem irigylem. De annyi pénzt meg lehet keresni a fesztivál ideje alatt, mint amit a civil állásukkal 3-4 hónap alatt kaparnak össze az emberek, szóval rengetegen vesznek ki ilyenkorra 3 hét szabadságot és dolgozzák végig a sörfesztivált. Nekem is van egy építész kollégám, aki az egyik sátorban a konyhán szakácsként szokott pár éve minden évben ténykedni.  

Az Oktoberfest minden évben az utolsó előtti szeptemberi hétvége szombatján pontban délben kezdődik, és az első októberi hétvégével zárul be. Idén szeptember 22 és október 7 között kerül megrendezésre.

És hogy miért is hívják Oktoberfestnek, ha amúgy szeptemberben kezdődik? Ennek nagyon egyszerű oka van: amikor egyre felkapottabb lett a fesztivál és egyre több látogatót vonzott, akkor úgy döntöttek, hogy előrébb tolják pár héttel a kezdést, szimplán azért, mert szeptemberben még sokkal nagyobb eséllyel van jó idő mint októberben. És hát higgyétek el, nincs is jobb egy meleg, "vénasszonyoknyarás" napnál a sörfeszten, amikor a sátrakhoz tartozó sörkertek is megtelnek, és mindenki vidáman tölti a napját a napsütésben és csodásan érzi magát közben. 

Oktoberfest Kisokos

1. Fontos tudni, hogy az Oktoberfestre főzött sör jóval magasabb alkoholtartalmú, mint a normál társai. A sörgyárak már hetekkel a feszt előtt elkezdik főzni a sört mint a bolond, és az egész városban, de legalábbis a sörgyárak környékén mindig masszív sörszag van. Én az Augustiner gyártól pár utcányira laktam évekig, és a feszt előtti és alatti hetekben képtelenség volt anélkül ablakot nyitni, hogy ne ömöljön be a jellegzetes komlószag. Ahh, a müncheni élet szépségei, azért néha esküszöm hiányzik. :)

2. Ne sajnáljátok a pénzt a tradicionális ruhákra, akkor se, ha nevetségesnek tartjátok őket elsőre. Amikor életemben először mentem a fesztre, nekem se volt "dirndl"-öm (így hívják a női viseletet, a férfiak által hordott kantáros gatya pedig a "lederhose"), de annyira kívülállónak éreztem magam, hogy rohantam az első boltba másnap venni egyet. Én mára a dirndl-ök egyik legnagyobb rajongója vagyok, 3 csodás darabból áll a kollekcióm, és legszívesebben állandóan ebben járnék, mert tök nőies és szexi és kényelmes viselet. És nevessetek ki, de szerintem a lederhose a pasikon igenis dögös és férfias! :) 

3. Mindig legyen Nálatok elég készpénz, mert a feszt területén kártyával nem lehet fizetni, és nyilván bankautomaták sincsenek minden méteren. 

4. Készüljetek fel arra, hogy néha akár 1-2 órát is sorba kell állni ahhoz, hogy az ember foglalás nélkül bejusson egy sátorba, főleg ha hétköznap 6 után érkeztek, meg hétvégén gyakorlatilag a nap bármely szakaszában. Nem reménytelen bejutni, főleg, ha nem nagy társasággal van az ember, de azt tényleg jó tudni, hogy ha a sátrak tele vannak, akkor lezárják őket. 

5. Az asztalfoglalás sem egy egyszerű művelet, a népszerű sátrakba már hónapokkal az Oktoberfest kezdete előtt sem lehet foglalni, "last minute" foglalások pedig általában az uncsi sátrakba lehetségesek már csak. Az asztalfoglalás maga ingyenes, de csak minimum 10 főtől lehetséges, és meg kell vásárolni a kaja- és sörkuponokat előre - ez sörsátortól függően akár 80 euroba is kerülhet per fő. Mi például tavaly 42 eurót fizettünk per fő a Schottenhammel sátorban, ebben benne volt 2 korsó sör és egy fél grillcsirke. 

6. A sátrak hétközben reggel 10-kor nyitnak, hétvégén pedig reggel 9-kor, és 23:30-kor zárnak. Az utolsó kört fél 11 körül lehet kikérni. After partyk vannak dögivel a környéken és a bulinegyedben is egyébként, de az Oktoberfest területét el kell hagyni miután kidobnak a sátorból.

7. Beszéljünk kicsit a zenei felhozatalról is: minden egyes sátornak megvan a saját zenekara, akik egész álló nap (nyilván beiktatott szünetekkel) játszanak. A turisták körében legnépszerűbb sátrakban (pl. Hofbräu, Hacker Pschorr, Paulaner, Schützenfestzelt) nem csak "sramli" zene szól, hanem játszanak internacionális számokat is kb. fél óránként, délután 6 után. Persze nem napjaink slágereire kell gondolni, hanem olyan csodás örökzöldekre mint a "Time of my life" a Dirty Dancingből, Journey-től a "Don't stop believing", Neil Diamond "Sweet Caroline"-ja,  vagy a személyes kedvencem, az "Angels" Robbie Williamstől, ami valamiért mindig a záró dal a legtöbb sátorban. Én legszívesebben egyébként a Hofbräu sátorban mulatok, egyrészt amiatt, mert általában nincs foglalásunk, és ahogy fentebb említettem, itt állóhelyek is vannak, másrészt pedig mert szerintem az ő zenekaruk a legkúlabb. Az egyik gitárosuk hangja ugyanis megszólalásig hasonlít az AC/DC énekesének a hangjára, szóval ők, amikor a buli már a tetőfokára hág, ezt egy fél órás AC/DC blokkal szokták megfejelni, és ezáltal minden áldott este elszabadul a  bajor folklór viseletes pokol és mindenki üvöltve énekli a "Highway to hell"- meg a "You shook me all night long"-ot, mintha csak egy rock koncerten lennének. Zseniális, elmondani nem lehet mekkora élmény, szerintem Sixx is imádná. :)

8. Szóljunk pár szót a biztonságról is, hiszen az elmúlt évek történései miatt sokan rettegnek az Oktoberfest közelébe is menni. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, hogy a müncheni rendőrség, München város vezetősége, és a fesztivál szervezői az égvilágon mindent megtesznek, hogy a látogatóik milliói biztonságosan szórakozhassanak. Mindenhol rengeteg biztonsági ember és rendőr van, és sok elsősegély központot is felállítanak, na meg mentőautók is vannak természetesen a helyszínen. 2016 óta pedig az egész fesztivál területe körül mindig felhúznak egy biztonsági kerítést, és kitiltották a hátizsákokat és a nagyobb táskákat is. Csak néhány helyen van bejárat, és ezeknél mindenkit megvizsgál a biztonsági személyzet, nekem az icipici bulizós táskámba is minden egyes alkalommal bele szoktak nézni.

És hogy én miért imádom annyira az Oktoberfestet?

Nem túlzok ha azt mondom, hogy nekem minden egyes évben az Oktoberfest a legkedvencebb bulim (a kölni karnevál mellett, amiről egyszer majd szintén írok, mert iszonyú poén és kb. senki nem is hallott még róla) - és nem feltétlenül azért, mert imádok túlárazott sört vedelni egy részeg, büdös, izzadt tömeg kellős közepén. De azért van pár meggyőző okom, hogy mégis miért érdemes legalább egyszer az életben mindenkinek ellátogatni Münchenbe a sörfesztivál idején: 

• Imádom a rendezvény különleges, semmivel nem összehasonlítható atmoszféráját.
• Imádom, ahogy az egyébként tök hideg és távolságtartó Müncheniek hogy kezdenek egyre izgatottabbá válni, ahogy közeledik a nyitónap, és kb. úgy örülnek az Oktoberfestnek, mint a gyerekek a Karácsonynak.
• Szeretem, hogy itt végre nem az számít, hogy milyen drága ruha van rajtad, milyen az órád, milyen márkájú a cipőd (és higgyétek el, egy random müncheni bulinap sajnos csak erről szól). Itt mindenki egyforma, és mindenki szeretettel és tisztelettel viseli a bajor népviseletet. 
• Imádom az üzenetet, amit az Oktoberfest közvetíteni szeretne: az Oktoberfestnek ugyanis az a lényege, hogy nemtől, kortól, származási helytől, szexuális- vagy vallási hovatartozástól függetlenül összehozza az embereket, és mindenki békében, tiszteletben és szeretetben szórakozzon és érezze jól magát a többiek társaságában. Itt nincs ujjal mutogatás, hogy jajj nézd ott egy idegen. Itt mindenki idegen, de valahogy senki sem idegen. Itt életre szóló barátságok születnek adott esetben, mert mindenki tök barátságos és szívélyes, és olyan emberekkel lehet megismerkedni, akikkel amúgy más körülmények között soha nem találkoznánk. Az izrael-posztjaimból ismerős Tal barátnőmet pl. pont így ismertem meg pár évvel ezelőtt, aki az évek során az egyik legjobb barátommá vált. 
• Szeretem, ahogy az egész város megtelik élettel és elképesztő energiákkal. 
• Minden Oktoberfestes estém egyik fénypontja, amikor a hazafelé vezető útra veszek még gyorsan egy "hax'n", azaz sült, ropogós csülkös szendvicset, és elmajszolom miközben hazasétálok. 
• No és elmondani nem tudom mennyire imádom üvöltve énekelni a béna Oktoberfestes slágereket az asztal tetején állva, régi és új barátokkal körülvéve, békében és szeretetben, egy óriási korsó sörrel a kezemben. 

 Minden évben nagyon nehéz búcsút inteni az Oktobterfestnek, pedig egyébként a záró ceremónia az egyik legcsodálatosabb, legemocionálisabb része az egész rendezvénynek. Az Oktoberfest utolsó estéjén 22:30-kor felveszik a pincérek az utolsó rendelést, és lassan mindenki kezdi előbányászni a táskákból és zsebekből a csillagszórókat és gyertyákat. 23:00-kor lekapcsolják a lámpákat és egy utolsó alkalommal felcsendül az "Angels" Robbie Williamstől (Videó ITT), melyet a fesztivál záró dala, Michael Jackson csodálatos slágere, a "We are the Word" követ. Képzeljétek el, ahogy emberek ezrei éneklik könnyes szemmel, összekapaszkodva, a csillagszórók és gyertyák fényében a dal sorait. A világ ezekben a pillanatokban tényleg egy jobb hellyé válik. 

Köszönöm, hogy elolvastátok a bejegyzést, remélem, hogy tetszett. Ha van kedvetek, kövessétek az oldalaimat FB-on és instagramon, és írjatok nyugodtan, ha bármilyen kérdésetek van.

- Eszter -