Kambodzsából a vietnámi Phu Quoc sziget felé vettük az irányt. A Vietnam Airlines-nál foglaltunk, és sajnos csak átszállós lehetőség volt (Ho Chi Minh-ben volt a tranzit), kihasználatlanság miatt ugyanis megszűnt egy ideje a közvetlen Siem Reap - Phu Quoc járat, pedig milyen jó (és vízum szempontból milyen komplikációmentes - ezt lentebb természetesen kifejtem -) is lett volna az a verzió.
Magyar útlevéllel Vietnámba vízumot kell csináltatni, ez tiszta sor. Igen ám, csak én egyszer valahol olvastam, hogy a legnagyobb sziget, Phu Quoc vízummentes zóna. Mivel mi csak ide készültünk, reménykedtem, hogy meg tudjuk úszni az extra költségeket, szóval elkezdtem utánajárni, hogy ez valóban így van-e és ha igen, milyen feltételekkel. Most ennek a "nyomozásnak" az idegörlő kálváriáját szeretném megosztani a kedves olvasókkal, előre is bocsánat, ha ez most kicsit töményebb és szárazabb poszt lesz. :)
Az internet azt mondta nekem tehát, hogy Phu Quoc max. 30 napos tartózkodásig vízummentes, amennyiben az ember külföldről repül be a szigetre, majd külföldre is távozik onnan. Ez elsőre elég egyértelműnek tűnik, és mi is ugye Kambodzsából érkeztünk, és Thaiföldre távoztunk volna onnan; de gondoltam azért a nagykövetségen a biztonság kedvéért utána érdeklődök a saját magam megnyugtatása érdekében, mert Vietnám nem olyan, mint Kambodzsa, hogy a reptéren pikk-pakk kiállítanak egy vízumot: ide csak előzetesen igényelt vízummal lehet egyébként beutazni.
Első körben a Németországban lévő nagykövetséget hívtam fel (én Németországban élek), ahol egy pár perces telefonbeszélgetés után közölte velem a vietnámi úriember, hogy a hír nem igaz, Vietnámban mindenhova kell vízum, nincs kivétel. Hirtelen úgy meglepődtem, hogy tudomásul is vettem ezt az információt, és letettük a telefont. Aztán elkezdett a téma idegesíteni, és megkerestem azt a weboldalt, ahol aránylag részletesen ki volt fejtve a Phu Quoc-i vízummentesség angolul. Szóval visszahívtam a nagykövetséget, és felolvastam nekik pár mondatot az internetről. Ekkor viszont az úr lepődött meg és bizonytalanodott el, majd kérte hadd hívjon vissza, mert ennek utána kell kérdeznie a kollégáinál. Amikor később jelentkezett, közölte, hogy alapvetően igazam van, viszont Ho Chi Minh-ben úgy működik az átszállás, hogy megérkezünk majd Siem Reap-ből a nemzetközi repülőtérre, ott ki kell csekkolnunk, összeszednünk a csomagunkat, átballagni 100 méterre a belföldi reptérre, újra be kell csekkolnunk, fel kell újra adnunk a csomagunkat, és aztán úgy tudunk a belföldi járattal tovább repülni PQ-ra. Na most mivel gyakorlatilag a kicsekkolással belépünk az országba egy másik településen, mint Phu Quoc, így a vízummentesség nem indokolt. Az csak akkor indokolt, ha az ember direkt repül be a szigetre.
No hát nem kicsit szontyolodtam el a hír hallatán, de a kisördög bennem nem volt hajlandó megnyugodni, és elkezdtem tovább böngészni az internetet. Találtam egy tök jó oldalt, a Phu Qouc Island Guide-ot, ahol nagyon úgy tűnt, hogy képben vannak a vízumtémával kapcsolatban. Rájuk is írtam a Facebook oldalukon, hogy ők mit szólnak ehhez a Ho Chi Minh-es átszállós históriához, hogy most komolyan azért a 100 méterért kell kifizetnünk 40-50 dollárt fejenként? Egy nagyon kedves munkatársuk, Thoa, szinte rögtön válaszolt, és kb. fél órát chateltünk. Iszonyat jól beszélt angolul, ami felüdülés volt a nagykövetség után, rendkívül segítőkész is volt, és ő azt állította, hogy turisták tapasztalatai alapján, ha az ember HCM-ben a reptéren a bevándorlási hivatalnál közli, hogy csak PQ-ra megy, akkor átengedik szó nélkül. De mivel ezzel az információval csak "városi legenda" szinten rendelkezik, így nem tudja nekem 100% biztosra megígérni, hogy ez tényleg így is lesz. Na, csodás, most akkor mit csináljak? Elvileg valóban nem kell vízum, de mi van ha rossz napja van épp a vámtisztnek és mégis kell?
Gondoltam most próbát teszek a Budapesten lévő vietnámi nagykövetségnél. Na, hát itt egyáltalán nem jártam sikerrel, mert bár a telefont háromszor is felvették, de szerintem konkrétan nem értették a bonyolult angol kifejezéseket, amiket használhattam, mert háromszor tették rám a telefont szó nélkül. Ez volt az a pont, ahol már eléggé kezdett eldurranni az agyam, hogy ezt nem hiszem el, hogy hivatalos szervek nem tudnak 100%-ig biztos tájékoztatást adni. Itt már úgy voltam vele, hogy mostmár elvből se vagyok hajlandó a vízumért fizetni, ha nem muszáj, szóval futok még pár kört erre-arra.
A következő áldozatom egy online vízum igénylős oldal volt, ez ITT, akiknél van élő csitcsetelési lehetőség, amire azonnal lecsaptam én is, és sikerült egy "ez most amúgy spam vagy halál komolyan live chat?" kérdéssel indítanom. :)) Egy Steven Nguyen nevű úr volt a beszélgetőpartnerem, aki Thoahoz hasonlóan tökéletes angol tudással rendelkezett és nagyon jófej és segítőkész volt. Ő is afelé hajlott, hogy inkább nem kell vízum, mint igen, de azt ajánlotta, hogy kérdezzem meg a légitársaságot, mert az átszállás miatt nem biztos benne ő sem. Azt is mondta, hogy hallott már olyanról, akit átengedtek vízum nélkül végül, és olyanról is, akinek felszámoltak egy nagyobb összeget, mert semmiféle papírjuk nem volt. Véleménye szerint még nem túlságosan kiforrott ez a törvény, emiatt nagy az össze-visszaság, és gyakorlatilag a légitársaság dolgozóinak és a vámtiszteknek kb. az aznapi hangulatától fog függni, hogy mi lesz. Na, bravó. Az legalább kiderült, hogy Stevenéknél lehet online vízumot igényelni 21 USD-ért (~6.100 Ft), és majd a reptéren további 25 USD-ért (~7.250 Ft) belepecsételik az útlevelünkbe. (Ha a nagykövetségre küldtük volna el az útlevelünket, akkor az a művelet 70 USD (~20.300 Ft) plusz postaköltség lett volna egyébként.)
A Vietnam Airlines volt a kedvencem az összes közül, akiktől felvilágosítást kértem. Elsőre közölte az ügyfélszolgálatos "úr" egy rövid mondatban válaszolva az én kisregényemre, hogy kell vízum, pont. Erre visszaírtam, hogy de én itt meg itt azt az információt kaptam, hogy nem kell. Erre konkrétan közölte velem, hogy "azt csináltok amit akartok, én itt az árképzésért vagyok felelős, és nem azért, hogy azt böngésszem, mit ír az internet". Visszaírtam neki, hogy segítőkészségéért és kedvességéért örök hálám és egy csodálatos napot kívánok neki. :)
Ezek után nagy duzzogva úgy döntöttünk Vicával, hogy bár tuti ki fog derülni, hogy feleslegesen fizettünk, de nem merünk elindulni vízum nélkül, szóval fizetünk inkább Stevenéknek 21 dollcsit, aztán örülünk, ha majd a reptéren kiderül, hogy legalább a 25 dolláros pecsételési költséget megússzuk. Ha nem, akkor meg így jártunk. :)
Az online vízumigénylés menete hasonló volt, mint a kambodzsainál: igazolványkép feltöltése, adatlap kitöltése, fizetés, aztán pár nap múlva küldték a vízumlevelet amit a reptéren fel kell mutatni adott esetben a bevándorlási hivatalnál.
Na de most akkor kellett végül vízum Phu Quoc-ra, vagy nem? - Hát persze, hogy NEM KELLETT. :)
Viszont például Siem Reap-ben a gépre nem engedtek volna fel minket, ha nem tudjuk bemutatni a vízumlevelünket, konkrétan be se csekkolhattunk volna, ami furi, mert HCM-ben a reptéren röpke másfél óra várakozás után végülis kaptunk egy teljesen normális vízumpecsétet az útlevelünkbe, bármiféle extra díj kifizetése nélkül. Azért volt ez ilyen nehéz szülés, mert eleinte egyik ablaktól küldtek a másikig, látszólag senkinek halvány lila fogalma nem volt róla, hogy mit csinálnak, de ha valamit véletlenül csináltak, azt viszont csakis csigalassúsággal űzték. Konkrétan olyan lassan, hogy a hajamat szerettem volna kitépni az utolsó szálig.
Lehet, hogy tényleg attól függött minden, hogy a becsekkoltatós kislánynak a Siem Reap-i reptéren épp rossz napja volt, és a vámtiszteknek Ho Chi Minh-ben meg épp jó, fogalmunk sincs. Akkora káosz ez a vízummentes zóna téma még, hogy az valami elképesztő. De a mi történetünk legalább - a körülményekhez képest - happy enddel zárult. :)
Ja, és még mielőtt jönnek a kedves hosszászólások szeretett trolljaimtól, hogy mekkora egy fukar/spúr/körülményes/stb. ez vagy az vagyok: nem vagyok az, csak előfordul, hogy már annyira idegesít valami, hogy muszáj a végére járnom, ha törik, ha szakad. Ez itt már az elvről szólt, és nem a pénzről... de ha már megspóroltuk 25 dollárt, nyilván örültünk neki, mert legalább 7-8 gintonic kijött belőle a mesés Phu Quocon :))
