A bibliai helyek meglátogatása mellett szerintem mindenki Izrael-bakancslistáján előkelő helyen tanyázik a Holt-tenger, a világ ötödik legsósabb víztömege, melynek vízfelülete a Föld legalacsonyabb felszíni pontja a maga -429 méteres tengerszint alatti magasságával.  Ez nyilván nálam sem volt másképp, szóval Tel-Aviv és Jeruzsálem után természetesen ide is ellátogattam én is.

A Holt-tenger

A Holt-tenger a Júdeai-sivatagban fekszik, részben izraeli, részben jordán és részben palesztin területen. Bár tengernek hívják, viszont ez tulajdonképpen egy tó, mert minden oldalról zárt. Kicsit ijesztő nevét annak köszönheti, hogy semmilyen élőlény nem él meg benne néhány baktériumfajon kívül a 34%-os sótartalmú, sűrű víz miatt. Vízellátását a Jordán folyó biztosítja, de a vízmennyiség évről évre drasztikusan (kb. 1 méterrel) csökken, aminek az oka valószínűleg egyrészt az elképesztő mértékű turizmus miatt megnövekedett édesvíz-igény, másrészt az öntözéses mezőgazdaság. Vannak tervek a vízpótlásra, az Izraeliek szívesen összekötnék például a Holt-tengert a Földközi-tengerrel, a Jordánok pedig a Vörös-tengerrel. Ezek nyilván brutál drága beruházások, szóval még nem nagyon mozdult el az ügy semerre, a tudósok pedig addig is bizakodnak, hogy valahogy stabilizálja magát a vízszint, bárhogy is képzelik ezt.

Hogyan jutok el a Holt-tengerhez és melyik strandot válasszam?

Akárcsak Jeruzsálembe, a Holt-tengerhez is kiválóan el lehet jutni önálló szervezéssel is, többféle módon. Lehet bérelni kocsit, lehet menni sheruttal (az előző bejegyzésemben ugye volt már erről szó, ezek olyan minibusz taxik, ahol az utasok megosztják a költségeket), de vannak buszok is, Jeruzsálemen keresztül, amelyek több strandnál is megállnak. Mi az utóbbi megoldást választottuk, és a tó északi részén található Kalia beachet vettük célba, mely, ha jól tudom, palesztin területen van.

Amikor kiválasztottuk a strandot akkor igazából annyi számított, hogy a lehető legrövidebb legyen az út, mert kicsit megcsúsztunk a programmal, és estére Tel-Avivba is vissza kellett érni, szóval emiatt az izraeliek által preferált Ein Gedi strand és Maszada nekünk sajnos kiesett. Amúgy a Kalia Beach is tökjó ám, gyönyörűen kiépített infrastruktúrával, és annyira nem is turistás, mert mindenki az Ein Gedire megy.

Láttuk a térképen, hogy a buszmegállóból majd kell kb. 15-20 percet sétálni a strandig, úgy voltunk vele, hogy nincs ezzel baj, aztán a mikor a légkondicionált buszból kiléptünk a 40 fokos sivatagba, és kíméletlenül pofán vert a hőség, akkor újragondoltuk az egész életünket, meg hogy biztos normálisak vagyunk-e. Hála a jó égnek ki volt írva a buszmegállóban egy telefonszám, amin a strandról minimum 4 fő esetén ingyenes shuttle buszt lehet rendelni, szóval pár percen belül ott is voltak értünk, és megúsztuk a túlélőtúrázást. Azt mondjuk azóta se értem, hogy miért nem hajtanak ki mindegyik buszhoz a kis minibuszukkal kérés nélkül is (5 perc útról van szó, nem többről), hiszen nincs túl sok járat egy nap. A visszafele út ennél még kalandosabb volt, ugyanis lekéstük a shuttle-t, és ezzel lekéstük volna a jeruzsálemi buszt is, de hát nem ejtettek engem a fejemre, azonnal elkezdtem zaklatni a kasszás bácsit, meg úgy nagyjából mindenki, aki staff-nak nézett ki és szembejött, hogy legyenek szívesek valamit csinálni, mert nekünk muszáj időre visszaérni, blabla. Végül is betereltek minket egy furgonba, de már olyan későn, hogy az eredetileg kinézett buszt már tuti lekéstük, és még nagyobb volt az ijedtség, amikor leülve, kifújva magunkat megállapítottuk, hogy 12 férfi és 0 nő ül körülöttünk. Aztán ez az ijedtség hatványozódott, amikor simán elhajtottunk a buszmegálló mellett. Két lengén öltözött lány, a sivatag közepén, nulla hely- és nyelvismerettel, egy buszba zárva egy csomó pasival –hát jó hülyék vagyunk, elismerem. :) De minden jó, ha a vége jó, és ha az ember minden félelme alaptalannak bizonyul, ugyanis természetesen nem bántottak minket, hanem elvittek egy jóval messzebb lévő, ámde közlekedésileg elvileg sokkal frekventáltabb buszmegállóig, ahonnan viszont minimum fél óránként járnak a buszok a főváros felé. Izraeli katonának én így még nem örültem meg az életemben, mint akkor ott abban a buszmegállóban, azonnal felszabadultam és biztonságban éreztem magam, örömömben még a közelben tébláboló tevékig is elfutottam, hogy szelfizzek velük egy kiadósat. Aztán a légkondis, wifis buszunk valóban 10 perc múlva meg is érkezett, és helyreállt a világ rendje, meg a beütemezett program is. 

Mit lehet a strandon csinálni, mikre kell figyelni?

Maga a Holt-tenger egyébként egy rettenetesen jó program, de csak pár órára, szóval ne gondoljátok, hogy ez olyan beach, ahol elpötyögtök egész nap, ki a vízből, be a vízbe, napocskázás, strandröpi, ez-az. Ugye onnan indul, hogy megpusztul az ember, olyan hőség van (télen nyilván nincs, bár egyébként akkor is kellemes az idő, de májustól októberig brutális, július-augusztusi csúcsponttal), árnyék nincs, illetve csak napernyők formájában, a talaj tűzforró, de tényleg annyira, hogy ott akár 1 méter megtétele is szénné égeti az ember talpát. Szóval papucs és/vagy műanyag strandcipő nélkül el ne induljatok!

Amikor mi június elején voltunk, már akkor is elég meleg volt a víz, de július-augusztusban konkrétan termálfürdői hőmérsékleteket ér el, ami nyilván cseppet sem frissítő, főleg, ha körülötted eleve 45 fok van. :) Érdemes már úgy odamenni, hogy a fürdőruha rajtatok van, mert az öltözők rendkívül zsúfoltak, és egyébként ne is a legjobb fürdőruhát vegyétek fel, mert a színesek a sótól kifakulhatnak, a világosak pedig az iszaptól elszíneződhetnek. A vízben készüljetek arra, hogy rendkívül nehéz benne közlekedni, esni-kelni fogtok konkrétan, mert elég sok ponton combtőig lehet süllyedni az iszapba. A lebegés az tényleg olyan lesz, ahogy a nagykönyvben meg van írva, tényleg nem lehet elsüllyedni, és tényleg tök poén, hogy trükközhet az ember bárhogy, úgyis a víz felszínén marad. A strandokon több ponton ki van írva, hogy a hason lebegés tilos, ennek több oka van. Az egyik pl., nem nagyon tud az ember megfordulni, mert a forduláshoz azért valamennyire lefelé kell nyomni az ember lábát a vízben, azzal lendületet véve, de a víz meg folyamatosan nyomja fel a lábat, tehát elég nehéz a manőver (bár nyilván nem lehetetlen), és sokan bepánikolhatnak, elkezdenek kapálózni, ilyesmi. A kapálózásból ered a következő ok, amiért nem szabad hason lebegni, mégpedig azért, mert az ember ijedtében akár vizet is nyelhet, amiből pedig állítólag már 1-2 korty is tönkrevágja a szervezetet.

Ha már ott vagytok, ki ne hagyjátok az iszappakolást, mert a bőrrel csodákat tesz, konkrétan egész nap a karomat meg a lábamat simogattam utána, olyan babapopsi puhaságú volt a bőröm. :) Szedjétek szépen fel az iszapot a tenger aljáról, kenjétek jó vastagon magatokra, ki nem hagyva az arcot sem, és simán hagyjátok magatokon akár fél órára is – minél tovább van fent, annál jobb. A strandon rengeteg kültéri zuhanyzó van, ahol később ezt majd le tudjátok magatokról mosni és a trópusi hőségben fel is tudtok egyúttal frissülni is.

És még két jó tanács: vigyetek magatokkal sok-sok ivóvizet, és hidratáljatok rendesen, valamint ne felejtsétek el magatokat bekenni naptejjel, és ne gondoljátok azt, hogy az 5 centi vastagságú iszap, amit magatokra kentek, meg fog óvni a leégéstől. Spoiler: nem fog. :)

Jobb szeretnék szervezetten a Holt-tengerhez látogatni, mi a teendő?

Nyilván ezer féle lehetőség van szervezett Holt-tenger túrákra is, de természetesen jól meg kell nézni, hogy hol foglal az ember. Nem győzöm Steiner Kristófot ajánlani, ő például csinál 1 napos Jeruzsálem+Holt-tenger körutat is, útközben egy isteni reggelit is beiktatva. Ha jól tudom Kristóf is a már említett Ein Gedire viszi az embereket, ő maga vezet egész nap, mesél, és próbálja átadni a vidék iránti szeretetét az embereknek, hogy minél csodásabb élményekkel térhessenek haza.

Angolul tudóknak opciók még a különféle izraeli utazási irodák is, pl. az előző posztomban már szintén említett Abraham Tours is indít Holt-tenger túrákat Tel-Avivből és Jeruzsálemből is. Érdemes egy „Masada Sunrise” útra befizetni, azaz olyan programra, aminek az első állomása a Maszada-erőd pontban napfelkeltekor, ahonnan elképesztő kilátás tárul az egész Holt-tengerre az utazók szeme elé. Sokaknak nehezére esik a korán kelés (januárban Tel-Avivból hajnali kettőkor volt az indulás pl.), de higgyétek el, ez a program bármi pénzt és fáradtságot megér. 

(A Maszadás képekért köszönet Noémi barátnőmnek <3)

Nos hát ezek voltak a legfontosabb információk a Holt-tengerről, amik most így hirtelen az eszembe jutottak. Nekem ez az egyik kedvenc programom volt Izraelben, szerintem semmiképp ne hagyjátok ki, ha arra jártok, egy életre szóló élményben lesz részetek. Sőt, Ti már az én hibáimból tanulva remélhetőleg még jobban fogjátok a programot lebonyolítani.

Remélem tetszett a bejegyzés, ahogy mindig, szívesen veszem az építő jellegű kritikákat. És nagyon-nagyon köszönöm a sok üzenetet, amit instagramon és facebook-on kapok, nagyon jól esik, hogy ennyien olvastok, és utazásra inspirállak Titeket,  és hozzám fordultok tanácsokért adott esetben. 

A következő bejegyzésben a csodálatos Kubába foglak kalauzolni Titeket. :)

- Eszter -