Mivel lassan aktuális lesz a sörfesztivál téma, hiszen szeptember 22-én indul a buli, kérlek engedjetek meg egy kis kitérőt a Kuba-sztori folytatása előtt, és hadd kalauzoljalak el Benneteket az Oktoberfestre, a világ leghíresebb sörfesztiváljára, mely minden évben látogatók millióit vonzza a bajor fővárosba. Az Oktoberfest az egy olyan fogalom, amiről szerintem mindenkinek rögtön beugrik valami asszociáció: legtöbbször a "Lederhose" (a férfiak által viselt bőr kantáros nadrág), az óriási korsó sörök, az állig felpolcolt női mellek, a sramli zene, és hogy ez valószínűleg a világ legnagyobb tivornyája. Ez mind igaz is, de az Oktoberfest egyébként annyival több egy random sörsátras bulinál, ami után nagyon csúnya lesz a másnap. Az Oktoberfestnek hosszú, érdekes története, gyönyörű tradíciói vannak, és a legszebb az üzenet, amit közvetíteni hivatott, és ami felett a legtöbben átsiklanak, és nem is akarják meglátni. És hogy mi is ez az üzenet? Olvassatok tovább, és kiderül. :)

Kicsit belehúztam az elmúlt két évben az utazós bakancslistám ledolgozásába, és ennek keretében végre alkalmam nyílt sort keríteni a csodálatos Kuba felfedezésére is. Évek óta vágytam már erre az útra, de mivel mindenki azt mondta, hogy nagyon nem olcsó mulatság, plusz itt Németországban eddig gyakorlatilag szinte semmi pozitívet nem hallottam Kubáról, így mindig tologattam.  A továbbiakban igyekszem bemutatni, hogy 1.: a németeknek egy szavát se kell elhinni, 2.: simán ki lehet normális áron is hozni egy ilyen utat, csak tudni kell, hogy mire kell odafigyelni, picit rugalmasnak kell lenni és pár kényelmi faktorról esetleg le kell mondani, és valamennyi időt és türelmet bele kell invesztálni a szervezésbe. Nekem amúgy az utazásszervezés, és az ehhez kapcsolódó internetes kutatómunka az egyik kedvenc hobbim, imádok ezzel órákig, napokig, hetekig is bíbelődni, szóval, ha valaki megdobna egy ilyen főállással, azt nagyon imádnám, FYI. :P

A bibliai helyek meglátogatása mellett szerintem mindenki Izrael-bakancslistáján előkelő helyen tanyázik a Holt-tenger, a világ ötödik legsósabb víztömege, melynek vízfelülete a Föld legalacsonyabb felszíni pontja a maga -429 méteres tengerszint alatti magasságával.  Ez nyilván nálam sem volt másképp, szóval Tel-Aviv és Jeruzsálem után természetesen ide is ellátogattam én is.

Bár tudom, hogy azt ígértem, hogy gyorsan fogok jönni a következő bejegyzéssel a jeruzsálemi látnivalókról, elnézést is kérek minden kedves Olvasómtól, de kicsit fenekestül felfordult a világom. Az elmúlt pár hónap elég sűrű volt nagy kalandokkal, írói táborral Thaiföldön, egy októberi költözéssel Münchenből Hamburgba, egy következő izraeli úttal, kölni karnevállal, stb. Ja meg héberül is elkezdtem tanulni. Igen, ennyire ráfüggtem Izraelre, can't help it. :) (Meg amúgy spanyolul is elkezdtem tanulni, mert pár hét múlva indulok Kubába, de erről majd máskor:)) Igyekszem mindenről blogbejegyzésekben is beszámolni utólagosan is, a noteszem tele van jegyzetekkel, hogy mi mindenről szeretnék írni. 

Na de térjünk is a lényegre, mert - zene a szívemnek - többen, "vadidegenek" instagramon és facebook-on is érdeklődtek már direkt üzenetben, hogy ugyan mikor jön már az Izrael-sztori folytatása. Az egyik barátnőm is például nemrég volt ott, és rámírt, hogy "figyelj már Eszti, itt vagyunk Tel-Avivban, minden tökjó, a blogodból mindent kijegyzeteltünk, hogy mit csináljunk, de HOL VAN MÁR A JERUZSÁLEM POSZT, HOLNAP MENNÉNK?!" - ahh, imádom az ilyen üzeneteket. Puszi Niki innen is! :) 

Nos tehát ott tartottunk legutóbb, hogy ország-világ előtt szerelmet vallottam Tel-Avivnak, és ígértem egy beszámolót Jeruzsálemről is. Erről olyan részletes és mindenre kiterjedő információkkal, mint Tel-Avivról, egyelőre sajnos nem tudok szolgálni, mert nagyon kevés időt szántam a megtekintésére. Illetve azóta voltam még egyszer egy napra, de hát ez csak arra volt elég, hogy egy kicsit átfogóbb képet kapjak erről a csodálatos, szinte nem e világi városról. De azért igyekszem nem csalódást okozni Nektek. :)

Ahogy az előző Izrael-posztomban ígértem, most egy klasszikusabb, de mégis "Eszteres" úti leírás következik, és bemutatom Nektek, hogy miért is szerettem bele annyira Tel-Avivba. :)

Az izraeli nyaralás során Tel-Aviv volt a fő úti célunk, Jeruzsálemet és a Holt-tengert csak hétvégi kirándulásnak terveztük be eleve. Én összesen 5 napot töltöttem itt, de igazából pár óra elég volt ahhoz, hogy elrabolja a szívemet. Egy igazi high-tech, kaotikus, nyüzsgő, de ugyanakkor nyugalmat sugárzó, gyönyörű kozmopolita nagyváros, ahol soha nem áll meg az élet, ahol mindig van mit csinálni, és ahol elképzelni nem tudom, hogy hogyan lehetne akár egy percig is unatkozni.

Bevallom ez az első posztom, ahol nehezemre esik elkezdeni az írást, mert Izrael nekem akkora szerelmem lett, és olyan csodálatos napokat töltöttem ott, hogy félek, nem tudom ezt az elképesztő élményáradatot és rajongást méltóképp átadni. De azért megpróbálom. :)

Különösen szerencsés vagyok idén, mert a bakancslistám top 3 helyéből 5 hónap leforgása alatt már a másodikat pipálhattam ki. Ugyebár Angkor Wat volt az első, erről egy igen hosszú és meglepően népszerű posztban (puszi index.hu!) már be is számoltam. Szorosan mögötte tanyázott a listán Izrael, és elmondhatatlanul boldog vagyok, hogy végre ide is eljuthattam.

Azt gondolom, hogy két posztnyi mondanivalóm biztos, hogy lesz a témában. Általános infokkal (pl. a biztonsági helyzetről is), jó tanácsokkal, személyes benyomásokkal kezdek, és az utána következő bejegyzésben majd jön a beszámoló Tel-Avivról, Jeruzsálemről, és persze hozzácsapom a Holt-tengeri kalandokat is.

Először is bocsánatot kérek a kedves Olvasóimtól, hogy jó pár hétig adós maradtam a beszámolóval, de hát elég sok változás történt a kis életemben, és közben a következő nagyobb utam is megvolt, szóval sajnos semmi szabadidőm nem maradt írni.

A legutóbbi posztomban ugyebár elmeséltem a vietnámi vízumügyintézés viszontagságait, és remélem már izgatottan várjátok, hogy elkalauzoljalak Benneteket Phu Quocra és bemutassam Nektek ezt a csodás, még gyakorlatilag tömegturizmus-mentes szigetet. 

Kambodzsából a vietnámi Phu Quoc sziget felé vettük az irányt. A Vietnam Airlines-nál foglaltunk, és sajnos csak átszállós lehetőség volt (Ho Chi Minh-ben volt a tranzit), kihasználatlanság miatt ugyanis megszűnt egy ideje a közvetlen Siem Reap - Phu Quoc járat, pedig milyen jó (és vízum szempontból milyen komplikációmentes - ezt lentebb természetesen kifejtem -) is lett volna az a verzió.

Magyar útlevéllel Vietnámba vízumot kell csináltatni, ez tiszta sor. Igen ám, csak én egyszer valahol olvastam, hogy a legnagyobb sziget, Phu Quoc vízummentes zóna. Mivel mi csak ide készültünk, reménykedtem, hogy meg tudjuk úszni az extra költségeket, szóval elkezdtem utánajárni, hogy ez valóban így van-e és ha igen, milyen feltételekkel. Most ennek a "nyomozásnak" az idegörlő kálváriáját szeretném megosztani a kedves olvasókkal, előre is bocsánat, ha ez most kicsit töményebb és szárazabb poszt lesz. :)

Kb. 9 évvel ezelőtt láttam mindenki kedvenc közösségi portálján egy barátnőmnek egy fényképét, amin Angkorban üldögél valamelyik templom előtt. Az volt az első alkalom, hogy megfoghatóvá vált számomra Angkor, mint turisztikai attrakció, hogy oda "földi halandók" is eljuthatnak, hiszen az én barátaim is voltak már ott. Az volt az a pillanat, amikor a bakancslistám legelső helyére került ez a hely, és azóta erről álmodoztam, hogy egyszer én is ott fogok ülni. Ez idén végre beteljesült.

Többen kérdeztétek már, hogy mikor jön az új, Angkoros poszt. Jelentem készülőben van, csak egy másik projekttel foglalkoztam az utóbbi napokban, mégpedig egy pályázathoz írtam esszéket angolul. Ezek közül szeretném Veletek most megosztani az egyiket, bár az angolul nem tudók most biztos kicsit morcosak lesznek rám, mert magyar változata még nincsen, de ígérem egyszer lefordítom. :)

A sztori Portugáliában, Cascais-ban játszódik, ahol 2015 őszén voltam Réka barátnőmmel és teljesen véletlenül rábukkantunk a helyi éjszakai élet gyöngyszemére, egy kis jazz clubra, aminek egyébként a tripadvisor profilját utána én kreáltam meg, és az első értékelés is tőlem származik. :)