Ahogy az előző Izrael-posztomban ígértem, most egy klasszikusabb, de mégis "Eszteres" úti leírás következik, és bemutatom Nektek, hogy miért is szerettem bele annyira Tel-Avivba. :)
Az izraeli nyaralás során Tel-Aviv volt a fő úti célunk, Jeruzsálemet és a Holt-tengert csak hétvégi kirándulásnak terveztük be eleve. Én összesen 5 napot töltöttem itt, de igazából pár óra elég volt ahhoz, hogy elrabolja a szívemet. Egy igazi high-tech, kaotikus, nyüzsgő, de ugyanakkor nyugalmat sugárzó, gyönyörű kozmopolita nagyváros, ahol soha nem áll meg az élet, ahol mindig van mit csinálni, és ahol elképzelni nem tudom, hogy hogyan lehetne akár egy percig is unatkozni.
Tel-Aviv közvetlenül a Földközi-tenger partján fekszik, lakosainak száma kb. 433 ezer fő, és bár sokan azt hiszik, hogy ez Izrael fővárosa, ez igazából nem így van, Izrael fővárosa ugyanis Jeruzsálem. Tel-Aviv az ország pénzügyi, gazdasági és technológiai központja, és mivel a nemzetközi közösség viszont nem ismeri el hivatalos fővárosnak Jeruzsálemet, így a legtöbb nagykövetség is itt található.
Tel-Aviv városát 1880-ban alapították zsidó bevándorlók a többségében arabok lakta Jaffa mellett. Jaffa a világ egyik legősibb városa és a kikötője pedig a világ egyik legrégebbi kikötője, bibliai legendák is szólnak róla. Tel-Aviv olyan gyorsan növekedett, hogy hamarosan lekörözte Jaffát, és a két várost végül 1950-ben, két évvel Izrael állam megalapítása után egyesítették, és azóta Tel Aviv-Jaffa néven fut.
Tel-Avivnak van egy része, az úgynevezett "Fehér Város", ami 2003 óta az UNESCO világörökség részét képezi Bauhaus stílusú épületei miatt, mint az új várostervezés és építészet kiváló példája. Mintegy négyezer ház épült a 20. század első felében ebben a stílusban, amire a letisztultság, a fehér szín, a lapos tetők, sima vonalak, ívelt homlokzatok a jellemzők. Tipikusak még az árnyas teraszok, a kisebb ablakok, és a házak közötti átjárók, hogy a tengeri szellő tudjon fújdogálni a nagy hőségben is és ne fülledjen be a levegő a betondzsungelben.
Jaffa és a "city" olyan mintha két külön világba csöppenne az ember, de én mindkettőt imádtam. Egyrészt nagyon szeretem a macskaköves, keskeny utcás óvárosokat, amiknek minden kődarabjából gyakorlatilag árad a történelem, de emellett a "víz & nagy házak (értsd: felhőkarcolók)" kombóval is kilóra meg lehet engem venni (Noémi ne röhögj :P).
Mivel szégyenszemre nem sok mindennek olvastunk utána az út előtt, hogy miket nézzünk meg, és rengeteg tennivalónk volt állandóan, így úgy döntöttünk, hogy az lesz a legegyszerűbb és legidőhatékonyabb, ha bejelentkezünk egy idegenvezetős "walking tour"-ra és úgy vesszük szemügyre első körben Jaffát. A Sandeman nevű cégnél foglaltunk, mert én már vettem részt túrájukon Hamburgban, és nagyon szuper volt, és mert Tal barátnőm is nagyon ajánlotta őket. Bár vannak náluk is fizetős túrák, de alapvetően a fő profiljuk az "ingyenes túra", ami persze nem ingyen van, csak a résztvevők eldönthetik a végén, hogy mennyire tetszett nekik az idegenvezetés és rájuk van bízva mennyi pénzt adnak. Nekünk Jaffában nagy mákunk volt az idegenvezetőnkkel (ha jól emlékszem Nicolának hívták), egy rendkívül vicces nő volt, végig lekötötte a figyelmünket, rengeteget tanultunk történelemről, vallásról, építészetről, de közben az egész túrát végigröhögtük, mert a legszárazabb dolgokat is humorosan, sokszor ironikusan, és "mai nyelven" adta elő.
Jaffa egy igazi kis ékszerdoboz. Imádtunk fel-le kanyarogni a szűk kis utcácskákban és minden második ajtóba szerelmesek voltunk és szétfényképeztük. Odáig voltunk a régi kikötőtől, a világítótoronytól, és a kilátástól az elképesztően türkizkék színű tengerre és Tel-Avivra. Nagy kedvenceink lettek a csillagjegyekről elnevezett utcák, a bazár és a bolhapiac, a csodaszép házak a még annál is szebb balkonjaikkal. Teljesen magával ragadott a mediterrán lüktetés és a közel-keleti konyha finomságainak illata minden utcasarkon.
Opció volt még, hogy Steiner Kristófhoz is bejelentkezünk egy túrára esetleg, vagy legalábbis egy általa készített vegán brunchra, ugyanis Kristóf a párjával Tel-Avivban él, és ilyesmivel is foglalkozik, de végülis sajnos pont elkerültük egymást, mert ők éppen Budapesten voltak az ott tartózkodásunk alatt. Kristóf egy igazi tündér, amikor instagramon megkerestem direkt üzenetben, rögtön válaszolt, és az e-mailezésünk során csak még szimpibb lett. Remélem, hogy amikor legközelebb jövök, akkor ő is ott lesz, és megnyunyorgathatom Özge kutyát miközben az isteni vegán finomságokat falatozom. :)
Amikor nem Jaffában kóboroltunk akkor sem tétlenkedtünk, Tel-Avivban bejártuk a Neve-Tzedek negyedet (ami a legrégebbi és szerintünk legszebb városrész), sokat ettünk és strandoltunk, esténként pedig a végtelen szórakozási lehetőség közül próbáltunk választani, ami általában bár- és club hoppingba torkollott. :)
Réka egyébként nem nagy strand-rajongó, de Tel-Avivban ő is azzá vált, mert egyrészt megpusztultunk a június eleji hőségben (pedig az izraeli kisbarátok szerint "ugyan már lányok, ez még csak tavasz"), másrészt annyira gyönyörű a part, hogy egyszerűen mágnesként vonzza oda az embert. Árnyat adó fák nyilván nincsenek (bár amúgy van egy rész a parton ahol telepítettek egy kisebb pálmafa erdőt), de a legtöbb partszakaszon fel vannak állítva fa pavilonok, ahova vissza lehet vonulni a tűző napsugarak elől. Ezek nem is fizetősek, csak a napozóágyak azok, de mivel azt nem béreltünk, így sajnos árakkal sem tudok szolgálni.
Volt szerencsém már pár tengerparthoz az életemben, de én ilyen finom homokot még nem éltem. Állandóan ezzel vegzáltam szegény Rékát, hogy "de nééézd már, hát ezt nem hiszem el, olyan puha, mint a liszt" és morzsoltam a homokot a kezemben mint egy 5 éves. :)) A partszakaszoknak egyébként különféle neveik vannak, a legnépszerűbbek a Gordon, Frishman és Bograshov Beach, de van külön rész a nagyon vallásosoknak is, van gay beach és van kutyás strand is. A kutyás strandhoz kötődik az egyik legkedvesebb emlékem és legszebb délutánom a nyaralásról, amikoris elvittük a couchsurfinges vendéglátóimmal a kutyusukat, Javoosht, kitombolni magát a parton - az a kutya olyan boldog volt, hogy a szívem olvadozott a látványától. :) Nagyon tudom még ajánlani a Top Sea Beach Bart naplemente nézésére egy gin-tonic társaságában, meg úgy egyáltalán, nézzetek minden este naplementét a tengerparton Tel-Avivban, mert elképesztően gyönyörű és sose akartok majd eljönni onnan! :)
Nekem a közel-keleti konyha az egyik legnagyobb kedvencem, szóval kajálási szempontból is egy igazi mennyország volt számomra Izrael. Töménytelen mennyiségű hummuszt (csicseriborsó krém), shawarmat (izraeli kebab/gyros), falafelt (csicseriborsó fasírt), pitát, shakshukát (ez olyan mint a lecsó tulajdonképpen, és a legtöbb helyen a legvégén ütik rá a tojást, amit emiatt gyakorlatilag félig nyersen tálalnak) és tabbouleht (citromos-rengeteg petrezselymes bulgur saláta) tüntettem el. Na meg ittunk sok limonanat, ami nagyon citromos, nagyon mentás, jeges friss limonádé. Bár sokat főztünk otthon a vendéglátóinkkal, azért volt alkalmunk pár éttermet is kipróbálni.
- Nagyon tudom ajánlani a Hakosem nevű helyet, ahova Tal vitt el, és azt mondta, hogy ez az egyik legjobb falafel étterem a városban, és valóban isteni volt a kaja, gyors és kedves a kiszolgálás, pedig folyamatosan több méteres sorok álltak a pult előtt.
- Elképesztően finom volt a hummus Jaffában a Main Bazar nevű helyen, ami esténként pedig egy elég király bár állítólag.
- Szintén Jaffában ajánlom shakshukázásra a Dr. Shakshuka éttermet - bár féltünk tőle, hogy sikeresen kiütjük magunkat a másfeledik napon a félig nyers tojás miatt, de jelentem, egyikőnknek sem lett semmi baja tőle, yay. :)
- Amit legközelebb biztos nem hagyok ki az Zsófi barátnőm kedvenc helye, az Ouzeria, és mivel Zsófi egy igazi foodie, így biztos vagyok benne, hogy itt is istenkieket lehet enni.
- Reggelizőhelynek nekem nagyon bejött a Café XOHO nevű hely, finom és rendkívül laktató bageleket is lehet itt többek között kapni. Vele szemben van a Tamara Yoghurt, ahol pedig mindenféle egészséges gyümölcsös-joghurtos tálakat lehet venni és azokat hintákban ülve elfogyasztani.
Szórakozni, mulatni csak az nem tud Tel-Avivban, aki nem akar. Egy igazi party főváros, tele bárokkal és klubokkal. Nekem München után egy igazi kánaán volt ez, végre egy olyan hely, ahol az emberek lazák és senki nem azzal foglalkozik milyen cucc van rajtad, milyen drága a cipőd és az órád, és mennyi pénz van a tárcádban. Elég sok szórakozóhelyen megfordultunk, mert ezek az izraeliek nem ülnek ám a fenekükön egy helyen, hanem végigjárnak egy este alatt 5-6 lokált legalább. 11-nél / éjfélnél hamarabb elindulni viszont tök felesleges, előtte még kong az ürességtől minden. Nekem nagyon tetszett a Sputnik, a Kuli Alma, a Buxa, de sokan ajánlották a Radio E.P.G.B.-t is. A többi bárnak, dizsinek képtelen voltam megjegyezni a nevét, de az biztos, hogy sehol nem húztuk a szánkat, hogy ne tetszene, minden szupi volt. :) Amúgy mivel tapasztalatom szerint mindenki rendelkezik egy zseniális tetőterasszal, vagy legalábbis mindenki ismer valakit, aki rendelkezik ilyesmivel, így rendkívül népszerűek a rooftop házibulik is a városban.
Amikor mi ott voltunk pont Pride is volt pénteken, ami véletlenül sem úgy folyt le mint otthon (nem, nem fogok belemenni, eltökélt szándékom hanyagolni a politikát és a sarkalatos véleménynyilvánításokat a blogomon, de tény, hogy #liberálisvagyok #nemiskicsit). :) Az izraeli Pride egy óriási békés buli (Tel-Avivot szokás a Közel-Kelet meleg fővárosaként is emlegetni egyébként - bár azt igazán nem tudom milyen egyéb közel-keleti városok/országok lehettek még versenyben ezért a címért). Gyakorlatilag az egész város kint mulatott az utcákon, együtt, mindenki, nem kordonok mögött, és igen, heterók, sőt, családok is. Ha ráértünk volna mi is biztos mentünk volna a színpadokhoz tombolni, de elment az idő az óvárosban és a bazárban való csatangolással. (Apropó bazár, a Carmel marketet ki ne hagyjátok Tel-Avivban - zöldségtől, gyümölcstől, "Vásárcsarnokos" jóságoktól kezdve a hippi kézműves cuccokon keresztül a szuvenírekig mndent lehet itt kapni.)
A fő bulizós este a csütörtök, mivel náluk ugye a péntek és a szombat a hétvége. Pénteken a legtöbben elsősorban a családjukkal, legközelebbi barátaikkal költik el a shabbat vacsorát, aztán utána esetleg még elnéznek szórakozni is. Ez persze nem jelenti azt, hogy a többi este ülnek a babérjaikon otthon, elég intenzív éjszakai életet élnek ezek a kis izraeliek, nekem is hamar át kellett váltanom nagymama üzemmódból éjszakai bagolyba, mert egy sima hétköznap sincs hajnali 2-nél hamarabb lefekvés. Addig még átugrik mindenkihez száz haver, meg közös főzés, tetőn gitározás, rettenetesen kései vacsorázás van porondon. De persze eszem ágában sincs panaszkodni, imádtam ennek a nyüzsinek minden másodpercét. :)
Az viszont nagy szívfájdalmam, hogy az "izraeli Burning Man", a Midburn fesztivál idén is kimaradt az életemből. Pár nappal a kiutazásunk előtt volt, de kötött programok miatt nem tudtunk volna hamarabbra foglalni, de hát jövőre is lesz Midburn, akkor majd hátha összejön. :) Ez egy 5-6 napos fesztivál a Negev-sivatagban, sátortáborokban laknak az emberek, minden tábornak külön tematikája van, mindenki kosztümökben rohangál, és a fesztivál koncepciója az önkifejezés, tolerancia, elfogadás, önzetlenség és a közösségi szellem. Az utolsó napon pedig elégetik a ki- /felállított alkotásokat. Zseniális lehet az egész, alig várom, hogy egyszer én is részt vehessek rajta.
Nos, mivel megint szómenésem volt, így Jeruzsálem és a Holt-tenger az eredeti tervemtől eltérően továbbra is csak teaser-ként került megemlítésre ebben a bejegyzésben, de ígérem, hogy a következő poszt már eme kalandokról fog szólni.
Kövessetek instagramon és írjatok kommenteket/üzenetet ha kérdésetek van, vagy csak ha saját tapasztalatokat szeretnétek velem megosztani, hogy legközelebb mit nézzek meg feltétlenül.
